Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/zsidotemeto/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

Üdvözöljük a debreceni zsidó temetői hadisírok weblapján!


Debrecen délkeleti felén, a Monostorpályi úton található a város egyetlen, szabadtéren működő felekezeti sírkertje, a fallal körülkerített izraelita temető. A debreceni zsidó temetőt az itt nyugvó katonahősök és háborús áldozatok emelték a város hősi temetői sorába.
Az 1840-es évek elején létesült kegyeleti parkban a 21. század második évtizedére hétezer sírhely alakult ki, és mintegy 8100 ide eltemetett nevét rögzítették a temető nyilvántartásaiba. A sok ezer itt nyugvó civil lakos között jelentős számban katonai múlttal rendelkező elhunyt nevével szembesülünk.
Megtalálhatók köztük az 1848/49-es nemzeti szabadságharc hős honvédői ugyanúgy, mint a 20. század első világháborúja, a „nagy háború" során hőssé vált neves és ismeretlen katonák, akik egy része otthonuktól távol lelt végső nyughelyet a debreceni temetőben. A sírhantok között fellelhetők a második világháború katonahőseinek és az 1944-ben tömeggyilkosság áldozatává lett munkaszolgálatos hősöknek sírjai, és nagy számban láthatók a holokauszt áldozatait idéző sírjelek, emlékművek is.

Történet

A DEBRECENI IZRAELITA TEMETŐ ÉS HŐSI SÍRJAI

Hősi parcella a temetőben

Hősi parcella a temetőben

A debreceni nagyvásár országos jelentőségre emelkedése idején, a 18. sz. második felében kezdődött a korabeli nagyváros közvetlen környékén a zsidóság története. Számukra az 1840. évi XXIX. törvénycikk teremtette meg a szabad királyi városokba, így Debrecenbe való beköltözés lehetőségét. A törvényi változás debreceni horderejére jellemző, hogy hatályba lépéséig csupán azok az izraeliták tartózkodhattak – napkeltétől napnyugtáig – a városkapukon belül, akik a munkájuk miatt – pl. házalók – érkeztek ide. Ők többnyire a szomszédos Sámsonban (Hajdúsámsonban) lakó népes izraelita közösség tagjai voltak. Az 1840. január 27-én kiadott debreceni tanácsi jelentés még joggal állapíthatta meg: „folytonos helyi szokás szerint izraeliták nálunk nem lakhatnak”. Az új törvény szerinti beköltözési lehetőséget, elsőként mégsem Sámsonból, hanem távoli vidékekről érkezők ragadták meg, bár voltak közöttük, akik már évek óta a város déli felén, a Várad utcai kapun kívüli, zsidó haszonbérlők kezén lévő nemesi fogadókban laktak. Sámsonból először mintegy évtized múlva folyamodtak debreceni letelepedési engedélyekért.