Történet
A DEBRECENI IZRAELITA TEMETŐ ÉS HŐSI SÍRJAI
Hősi parcella a temetőben
A debreceni nagyvásár országos jelentőségre emelkedése idején, a 18. sz. második felében kezdődött a korabeli nagyváros közvetlen környékén a zsidóság története. Számukra az 1840. évi XXIX. törvénycikk teremtette meg a szabad királyi városokba, így Debrecenbe való beköltözés lehetőségét. A törvényi változás debreceni horderejére jellemző, hogy hatályba lépéséig csupán azok az izraeliták tartózkodhattak – napkeltétől napnyugtáig – a városkapukon belül, akik a munkájuk miatt – pl. házalók – érkeztek ide. Ők többnyire a szomszédos Sámsonban (Hajdúsámsonban) lakó népes izraelita közösség tagjai voltak. Az 1840. január 27-én kiadott debreceni tanácsi jelentés még joggal állapíthatta meg: „folytonos helyi szokás szerint izraeliták nálunk nem lakhatnak”. Az új törvény szerinti beköltözési lehetőséget, elsőként mégsem Sámsonból, hanem távoli vidékekről érkezők ragadták meg, bár voltak közöttük, akik már évek óta a város déli felén, a Várad utcai kapun kívüli, zsidó haszonbérlők kezén lévő nemesi fogadókban laktak. Sámsonból először mintegy évtized múlva folyamodtak debreceni letelepedési engedélyekért.